Gazdag de romlott!

A Doki ajánlata

Kattints a nagyításhoz

Ez a fickó egy nagyon gazdag orvos volt. Nős férfi, és látszatra büszke családapa.

Minden megvolt neki! Hatalmas ház, luxusautó, hírnév, siker.
De a mocskos vágyai hajtották, amelyeket nem tudott kiélni senkivel.

Nálam olyan trükköt alkalmazott, hogy munkát ajánlott nekem.
Azt mondta, hogy semmi komoly, csak régi újságokat kell kipakolni a garázsból, amiért hajlandó fizetni nekem ezer koronát.
Ami 1999-ben hatalmas összeg volt, én akkor még nem is láttam ennyi pénzt.
Nagyon megörültem, arra gondoltam, hogy ennyi pénzből több mint egy hétig tudok venni magamnak élelmiszert, és még édességet is.
Így hát elfogadtam az ajánlatot.
De csak a házában tudtam meg, hogy semmiféle munka nincs, hanem a mocskos vágyait akarja kiélni.

Mikor bementünk a házába, minden nagyon fényűző volt.
Számomra olyan volt, mint egy mesebeli elvarázsolt kastély.
Akkor nem volt senki más a házban, csak mi ketten.
Megkérdeztem tőle, hogy hol vannak az újságok, erre ezt mondta nekem:

— Figyelj, kölyök! Bevallok neked valamit.
— Nincs itt semmiféle munka. Szeretnék veled egy kis üzletet kötni, ha te is akarod.
— Adok neked kétezer koronát, ha itt maradsz velem addig, amíg az iskola tart.

— És minek maradjak? Mit szeretne tőlem?

— Nos! Hogy is mondjam... szóval...
— Tudod mit? Kapsz tőlem háromezret!

És már nyitotta is a pénztárcáját, kivette belőle az említett összeget, majd beletette a táskámba.

— Te is férfi vagy! Vagyis majd leszel.
— Biztosan megérted azt, ami most következik. Csak helyezd magad kényelembe! Most elmesélek neked valamit, de meg kell ígérned, hogy soha nem fogsz beszélni róla senkinek! Akkor most elmondom, figyelj rám! És ha valamit nem értesz, nyugodtan kérdezz.

Először is, biztos vagyok benne, hogy még nem feküdtél le senkivel. Ezért úgy mondom el, hogy értsd.
Te is ismered azt az érzést, amikor nagyon feláll a faszod, és egy bizonyos dologra gondolsz, ami téged izgat, amit szeretnél, hogy megtörténjen.
Mint minden férfi, ilyenkor könnyítünk magunkon.
A magányosak vagy fiatalok kiverik a farkukat.
Én ilyenkor megbaszom a feleségem, de ugyanazt érzem, mint amikor egy vágyakozó fiú csak a farkát veri ki.
Élvezed meg minden, de akkor sem az igazi.

Ezzel azt akarom mondani hogy, nagyon régóta olyasmire vágyom, amit a feleségem nem akar.

Azt szeretném, ha lefeküdne egy fiatal fiúval, én meg közben nézném őket.

Tudom hogy, kicsit beteges de ez még nem minden.

Azért fizettem neked hogy, csak annyit szeretnék...

Na! A fenébe is elmondom!

Azt szeretném, ha végignéznéd ahogy kiverem a faszom. Berakom azt a kazettát, amelyiken a feleségem úgy megdugom, mint egy útszéli kurvát. És közben te nézel engem.

Miközben az orvos elment megkeresni a felvételt, azon gondolkodtam, hogy a francba keveredtem ebbe bele. Hiszen nem is szeretem a fiúkat. De aztán végiggondoltam mégegyszer, és a három ezer korona meggyőzött. Amúgy se kellett semmit csinálnom, csak néznem. Nekem megérte. Ha ezt élvezi, legyen boldog, gondoltam.

Majd visszajött a férfi, egy kazettával a kezében, de már nem volt rajta se nadrág, se alsónemű.
Csak egy fehér inget hagyott magán, amely eltakarta a farkát.
Elindította a filmet, és arra utasított, hogy nézzem meg.
Nem volt túl hosszú a felvétel, de mire végignéztem, már merevedése volt.
Akkor azt mondta nekem, hogy most már őt nézzem! De ha akarom, akkor verjem ki magamnak én is.
Nekem viszont nem állt fel. Undorítónak tartottam az egészet.
De a "Doki" nem sokat szarakodott, hátradőlt a kanapén, majd kézbe fogta azt a kis faszát, és nyögdécselve élvezett.

– Ó, igen! – Ez az! – Gyere, szopass meg engem is! – Gyere, te fiú! – A finom gecidből én is kérek!

Majd egymás után kétszer élvezett, és megköszönte, hogy ott voltam.
Majd még egyszer megkért, hogy erről soha ne beszéljek senkinek.
Természetesen én tartottam a szavam egészen mostanáig.

Miután ezeket megbeszéltük, megkérdezte, hogy másnap is eljönnék-e hozzá, mert most valami mást szeretne, amiért többet fizetne.
De azt kellett neki válaszolnom, hogy nem tudok, ugyanis nem hiányozhatok többet a suliból.
Erre ő nagyot kacagott, és így szólt:

– Ha elfelejtetted volna, akkor most emlékeztetlek, hogy orvos vagyok! – és annyi igazolást adok neked, amennyi kell. – De azt is el tudom intézni, hogy tartósan otthon maradj. – Akkor eljössz? – Ígérem, nem bánod meg!

Megígértem neki, hogy másnap is meglátogatom, majd elmentem onnan.
Kiballagtam a buszmegállóig, majd nagy vidáman elmentem kaját venni, és finom üdítőt ittam.

Hazafelé, a buszon ülve azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha mindennap meg tudnám venni, amit csak akarok.
Majd mikor otthon leszálltam a buszról, már a kedvem is alábbhagyott.
Otthon a szokásos nincstelenség, apám undok pofája rögtön hányingert keltett bennem!

Józanul ült a konyhában, és cigarettát próbált magának sodorni, de az alkoholhiánytól reszkető kezei ebben megakadályozták.
Soha nem értettem, miként jut el egy ember arra a szintre, hogy mások által eldobott cigarettacsigket gyűjtsön az utcáról.

De ő megtette. Hazahozta, és valamilyen módon kinyerte belőle a maradék dohányt, és papírba tekerte, majd elszívta.
Persze mindez nem volt elég, anyámat elküldte a szomszéd faluba gyalog, hogy keressen a kukákban valamilyen élelmiszert, ugyanis már az éhenhalás küszöbén álltak.
Emlékszem, anyám sötétedés után jött haza.

Amint benyitotta az ajtót, apám azonnal lerohanta őt, és alkoholt követelt tőle.
De szerencséjére anyu talált a kukában egy üveg bort, ami félig tele volt, és egy másik bontatlan üveget.
Apám a kevesebb bort azonnal megitta, majd ennivalót kért.
Anyu kirakodott az asztalra; gyomorforgató volt nézni, ahogy eszik a hulladékot.

Én inkább elvonultam a szobámba átöltözni, majd készítettem fürdővizet.
Aztán lefeküdtem, és az a kazetta járt az eszemben.
Mikor már a takaró alatt kivettem a farkam, és elkezdtem verni, egy nagy csattanás megzavart.
Már tudtam. Anyu ki van ütve!
De nem érdekelt, mert gondolatban és a szívemben már régen megszakítottam vele is minden kapcsolatot.

Csak a saját túlélésemre és céljaimra figyeltem.
Tudtam, hogy csak egyedül kell küzdenem az egész világ ellen. De ahogy a mondás is tartja:
"Szegény embert az ág is húzza!"

Sok embertől hallottam már azt, hogy minek kell a nyomorba gyereket szülni, meg hasonlókat.
De én azt is tudom! Hogy a szüleimnek is voltak álmaik, biztosan nem így akartak élni.
Azt is tudom, hogy sok ember zűrlik el, nála független okokból.
De arra nincs bocsánat, hogy valaki a gyerekét testileg-lelkileg kínozza.
És bizony, az ember felnőtt korában viseli ennek a neveltetésnek a terheit.
Megmutatkozik az élet minden területén, az ember szíve megkeményedik, elsősorban az együttérzés múlik el, majd pedig a másokról való gondoskodás, és végül már nem sírunk, nem vagyunk boldogok, és örökös hiányérzetünk van.
Így jár az ember fia, ha kiölnek belőle mindent, ami emberi.

Na de térjünk vissza az eredeti történethez!
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit akarhat tőlem a "Doki" másnap reggel.
De nem volt bennem semmiféle rossz érzés a dologgal kapcsolatban.
Aztán elaludtam.