Egyenesen garatra

Egy új élmény

Másnap tovább aludtam, mint szoktam, ugyanis nem volt semmi dolgom. A néni korábban kelt, és már el is készítette a finom reggelit. Miután ezt elfogyasztottuk, megkérdezte tőlem, hogy akarok-e vele menni a városba vásárolni. Én nemet mondtam, mert utálok vásárolni, és tudtam, hogy délig nem érek haza.

Inkább megkértem, hogy a másik kocsijával menjen, mert én addig elviszem a terepjárót egy körre. Természetesen beleegyezett, de azért az óvatosságra is felhívta a figyelmemet. Én pedig megígértem neki, hogy vigyázni fogok.
Persze, én mindig megfogadtam a jó tanácsokat, mert már fiatalon megtanultam, hogy a gépjárművezetés nem játék. Nagyon sokat tanultam azért, hogy megfelelően elsajátíthassam a közlekedés szabályait, és azokat a mai napig sem szegtem meg soha.

Kigurítottam a kocsit a kerti lefolyóhoz, kihúztam a leghosszabb slagot, és elkezdtem lemosni. Tegnap ugyanis sikerült alaposan összetapicsolnom. Mosás közben azon gondolkodtam, vajon mit adhat nekem ez a nő, amiért elfelejthetem a miatta okozott anyagi kárt. Szegényke olyan sovány volt, hogy egy nagyobb szellő is felkaphatta volna. Ráadásul nem volt szép, és az alakja sem volt valami különleges. Már messziről látszott rajta az alultápláltság.

Na, persze! Tudtam, hogy úgysem fog eljönni, csak azért hazudott, hogy mentse a bőrét. Mindegy! – gondoltam. Úgyis le kell mennem a faluba, hogy megjavítsam az ablakot. Miután tisztára mostam a kocsit, a csomagtartóba pakoltam néhány deszkát és szöget az ablak bedeszkázásához. Visszakapcsoltam a ház riasztóját, beszálltam a kocsiba, és elindultam. Kicsit később értem a régi falusi házhoz, mert az út felénél feltartott egy traktor, ami műtrágyaszórót vontatott maga után. A földúton nem lett volna biztonságos megelőzni, ezért lassan döcögtem utána. Pár kilométer után a traktor lefordult, és akkor már normális tempóban haladhattam.

Ahogy közeledtem, egyre izgatottabb lettem. Amikor odaértem, meglepetésemre a nő tényleg ott volt. Valahogy más volt, mint előtte. Nem mondanám, hogy szép volt, inkább csak tiszta. Egy fehér, rövid ujjú pólót viselt, melltartó nélkül. De szerintem a melleit is otthon felejtette, mert csak a bimbói meredeztek.

– Ó, basszus! – gondoltam. – Ez aztán kiábrándító!

Közelebb lépett hozzám, majd megszólított:

– Jó napot, fiatalúr! Meglepődtél, hogy itt vagyok?
– Azért jöttem, mert nem szeretnék megint gondot a rendőrséggel.
– Na! Mit akarsz? Mit csináljak neked, ami kárpótol az okozott kárért?
– Tudod mit? Ne mondj semmit! Tudom, mire van szükséged.

Én csak csodálkozva néztem rá, hogy milyen magabiztos ez a nő. De azért valami nyugtalanított engem a dologgal kapcsolatban. Olyan furcsa érzésem volt, mintha valami veszély leselkedne rám. Nem tévedtem! Ahogy az majd a későbbiekben kiderül. Aztán a nő elindult a kertem olyan részébe, ahová nem látni be az utcáról. Majd összefogta a haját, és letérdelt. Lehúzta a nadrágomat egészen a térdemig, majd az alsógatyámat is. De még akkor sem volt merevedésem. Minden olyan gyorsan történt, hogy nem is fogtam fel. S közben már a nő a makkamon vígan nyalakodott a nyelvével. Majd ezt mondta nekem:

– Gyerünk, fiú! Ne játszadozz!
– Ilyen szép, nagy, vastag fasznak keménynek kell lennie.
– Azt akarom, hogy baszd meg a szám!

Mikor ezt kimondta, izgalomba jöttem.
Aztán már minden részlet izgató volt.
Ott térdelt előttem az a vékony nő, és a faszomat szopta. Kell ennél jobb?
Nem tanakodtam sokáig, átadtam magam az élvezetnek.
Elkezdtem dugni a száját! Szépen, lassan.
Nem toltam be nagyon, csak éppen elmerült a makk az ajkai között.

Aztán hirtelen olyan gondolat hasított a fejembe, hogy én egy szemét vagyok, mert kihasználom ezt a nőt. Hiszen még be sem bírja kapni! Ahhoz, hogy a teljes makk a szájában legyen, olyan nagyra kellett neki tátani, hogy a két ajka közötti bőr majdnem szakadásig feszült. Gyorsan kikaptam a szájából, és azt mondtam neki:

– Ennyi elég! Rendben vagyunk. Menj haza!

– Mi van? Nem jól csinálom? Kezdjük újra! – mondta mérgesen.

– Nem erről van szó! Csak tudod, nem szeretném a helyzetet kihasználni – mondtam lesütött szemmel.

– Ne légy már hülye! Én is akarom! Imádok szopni, és már rég volt ekkora darab a számban. Úgyhogy ne beszélj annyit! Tedd vissza gyorsan a számba! – mondta.

Ha ennyire akarod – gondoltam –, akkor csak szopjál!
Közelebb léptem hozzá, mire ő máris térdre ereszkedett, és bekapta. Sokkal intenzívebben szopta, mint előtte. Már több mint félig bevette, amikor hirtelen rányomta a fejét, ekkor enyhe fájdalmat éreztem, ugyanis a torokmandulájához feszült a fitymafékem. Most aztán megbántam, hogy indulás előtt nem vettem be a csodapirulámat. Éreztem, hogy nemsokára spriccelni fogok. Persze ezt vele is közöltem, de nem igazán akarta kiengedni a faszt a szájából.

Csak nézett rám, és folytatta. A szeme látványa, ami szopás közben kidülledt, és az a hang! Ami olyan volt, mintha gargalizálna és fulladozna egyben, teljes mámorba hozott. Próbáltam visszatartani az orgazmust, de megláttam a torkát, ahogyan a farkam minden egyes nyomásnál kitágítja, visszahúzásnál pedig akaratlanul összeszűkül. Végül elmentem. Igen! A torkába ment az utolsó cseppig.

Gondoltam, ez majd számára lehetetlen lesz, de úgy lenyelte, mint kacsa a nokedlit. Majd előhúzott egy zsebkendőt, hogy azzal töröljem meg a nyálától áztatott heréimet. Miután ezzel is végeztem, elköszöntem tőle, és elindultam kifelé a kapun. Ekkor azonban valamelyik fa mögül előugrott egy nagydarab férfi, aki cigány nyelven elkezdett velem ordibálni.

Elsőre nem értettem, mit akar tőlem, és egyáltalán mit keres az én tulajdonomban. Aztán megszólalt érthető, emberi nyelven. Fenyegetőzve elmagyarázta, hogy mit fog velem tenni, ha nem fizetek neki azért, amit a feleségével tettem. Pontosabban azt akarta elmagyarázni, hogy én becsületsértést követtem el, és most komoly pénzösszeget kell fizetnem neki.
Ha ezt nem teszem meg, akkor ő el fog verni engem. Ekkor esett le, hogy a nő is benne volt. Ez egy csapda volt, amibe én szépen belesétáltam. Kihasználták a fiatalságomból származó tapasztalatlanságomat, és ezáltal akartak könnyű pénzhez jutni.

Persze, én szépen visszautasítottam az ajánlatát, és hátat fordítottam neki azzal a céllal, hogy elhagyjam a házat. Erre a férfi ököllel, nagy erővel arcon ütött, amitől a földre estem. Aztán a mellkasomra térdelt, és tovább ütötte volna az arcomat, de sikerült elfordítanom a fejemet, így az apró kaviccsal borított földbe ütött.

Egy pillanatra a kezére nézett, amit én kihasználva egy akkora jobbossal ütöttem meg, hogy hanyatt esett. Majd gyorsan felkeltem a földről, és egy valamikor régen eldobott lapát nyelet felkaptam, amivel fejbe vágtam. Szerencsére elvesztette az eszméletét, amit én kihasználtam. Ugyanis akkora idegbaj lett úrrá rajtam, hogy akkor képes lettem volna kioltani az életüket is.

Kiszaladtam a kocsihoz, elővettem a vontatókötelet, és megkötöztem vele a férfit. A nőt nem bántottam, bár megérdemelte volna. Számomra az is elég volt, hogy a férfi könyörgött az életéért. De nagy haragomban nem is figyeltem rá, hanem inkább elmentem az udvarban lévő kerekes kúthoz, és leszereltem róla a víz feljuttatására használt rozsdás láncot.

Mire visszamentem hozzájuk, a férfi már magánál volt, és még ebben a helyzetben is fenyegetőzött, hogy majd megtalálnak engem a rokonai stb. De amint meglátta nálam a rozsdás láncot, már nem fenyegetőzött, elkezdett könyörögni. Láttam a szemében a halálfélelmet. De ez engem cseppet sem hatott meg. Odaléptem hozzá, és a láncot átfűztem a kötéllel, ami a kezeinél volt megkötve, majd a láncot egy csavar segítségével összekötöttem.

És a lánc szabad végével elkezdtem kisétálni a kapun. Először csak mindketten néztek, nem értették, mire készülök. A férfi nem is láthatta, mert háttal volt felém. De az igazi félelmet ennek a láncnak a csörrenése keltette bennük. Ez még önmagában nem lett volna félelmetes, de amikor a kocsi vonóhorgára kötöttem, akkor már sírtak. Műveletlenségüknek köszönhetően kellett nekik egy kis idő, mire rájöttek, hogy a lánc egyik végén a férfi van, a másik vége pedig a kocsihoz van kötve. Persze én még mindig nem voltam elégedett ezzel, így hát beindítottam a kocsit, és szándékosan egy rövid ideig benne maradtam.

Azt akartam velük elhitetni, hogy most a kocsihoz kötözött férfit végig fogom vonszolni az utcán, ezzel halálra kínozva őt. Ez megtette a hatását, mert mire visszamentem hozzájuk az udvarba, a férfi bepisilt a nadrágjába, és cigányul imádkoztak mindketten. Láthatóan beletörődött a pasi, hogy meg fog halni. De persze soha nem tettem volna meg. Nem vagyok rá képes, és nem is dönthetek, sőt, egyik ember sem dönthet a másik haláláról. De ez számukra egy nagyon jó lecke volt. És szerintem, ha nem sikerül kiszabadulnom a férfi szorításából, ők biztosan megöltek volna engem. De hát szerencsém volt.

Végül eloldoztam a férfit, és azt mondtam neki, hogy ha még egyszer a közelembe merészkedik valamelyikük, akkor már nem leszek ilyen kedves. Majd ott hagytam őket, és elhajtottam onnan. De ezzel még koránt sincs vége a történetnek. Még egy nagy magyarázattal tartoztam a nagynénémnek is. Eltitkolni nem tudtam a dolgot, mert egy szép, nagy, dagadt monokli ékeskedett a szemem alatt. Nem volt más választásom, mint hogy elmondom az igazat. Nem szerettem volna hazudozni, az nem az én asztalom. De azért azt kihagytam, hogy mit csinált velem az a nő.