Ennél rosszabb már nem lehet

14 éves múltam, tavasz van!
Ha jól emlékszem, május közepe lehetett.
Már rövidnadrágban jártam iskolába, olyan kellemes meleg volt.
Az elmúlt időszakban semmi érdemleges nem történt velem.
De otthon annál inkább minden rosszabb lett.

Nekem még mindig nincsenek barátaim, és még nem is feküdtem le senkivel.
Iskolába járás se változott, csak annyiban, hogy egy osztályal feljebb léptem.
A gyerekek még mindig utálnak engem, a tanárok szintén.
És még mindig ott van Kinga arcán az a lekicsinylő mosoly.
De bennem is még élénken él a dolog, csak ezzel kapcsolatban annyi változott, hogy már nem fáj, inkább nagyon erős dühöt érzek iránta.
Már nem veszem a szívemre az emberek gúnyolódását.
Azzal nyugtatom magam, hogy majd én is felnőtt leszek, és megmutatom mindenkinek.

De nagyon nehéz otthon, mert a szüleim elfelejtettek valamilyen papírt benyújtani, és ennek következtében az állam megszüntette a szociális juttatások kifizetését a családunk számára.
Az élelmezésünkön ez kicsit se változtatott, ugyanis a semmitől kevesebb már nincs.
Na de! Mégiscsak észrevettük ennek a hatását.
Mikor az ember azt hiszi, hogy ennél már nincs lejjebb, akkor jön az áramszolgáltató, és paff! Már fény se nincs a házban.

Egy este aztán, mikor lefekvéshez készülődtem, a szüleim kénytelenek voltak józanok maradni, mert nem tudtak alkoholt szerezni.
Aztán beszélgetésbe kezdtek, belátták, hogy már nagyon mélyre süllyedtek.
Az mindennek a teteje, hogy már áram se nincs a házban. És belátták, hogy ezt csak maguknak köszönhetik.
Aztán éhesen, sötétben arra jutottak, hogy dolgozni fognak, és rendbe hozzák a sok éve elcseszett családunkat.
Én akaratlanul is nevettem ezen az egészen.

Majd mikor reggel felkeltek, anyám elment a helyi élelmiszerüzletbe hitelt kérni.
Szerintem megsajnálták őt, mert egy nagy táska kaját hozott haza.
És próbálta eljátszani a jó anyukát, mert engem az asztalhoz ültetett, és elsőként nekem adott enni.
És még jó étvágyat is kívánt!
Nagyon csodálkoztam azon, amikor teljesen kipakolt, hogy semmiféle alkoholt se hozott.

Aztán mikor mindenki jóllakott, anyám nekilátott mosni, apám meg a házban tönkrement dolgokat kezdte el javítani.
Nem hittem a szememnek! És csak annyit mondtam magamnak, hogy ez úgyis el fog múlni, ez nekik nem fog menni.
Mert azt már tapasztaltam, hogy az emberek nem változnak meg csak úgy, egyik napról a másikra.
Mindenki tette a dolgát egészen vacsoráig.

Aztán anyám behívott minket a házba, mert kész volt a vacsora.
Asztalhoz ültünk, de persze senki nem szólt egymáshoz. Apámon már nagyon komolyan látszódtak az alkoholhiány tünetei.
A kezei annyira remegtek, hogy kanállal nem tudta befejezni a vacsorát, szörnyű verejtékezés jelentkezett nála.

Aztán mindenki elment a szobájába aludni.
De aztán, valamikor az éjjel folyamán, hallottam az ajtót nyílódni.
Kinéztem, és láttam, hogy apám a kamra felé megy.
Mikor visszajött, a nyitott szobaajtón nagyon durván áramlott befelé az alkohol illata.
Tudtam, hogy ez nem fog sokáig működni náluk, nem lepődtem meg ezen. Csak arra voltam kíváncsi, hogy mit ivott, mert nem láttam semmiféle italt a házban.
Gondoltam, majd kora reggel megnézem, és elaludtam.

Másnap reggel, mikor felkeltem, gyorsan beszaladtam a kamrába.
És rögtön észrevettem, hogy hiányzik a fél üveg metil-alkohol. Ezt valamikor az ősidőkben használták a téli betonozáshoz fagyásgátlóként.
És bizony, ő ezt megitta.
Hihetetlen módon semmiféle problémát nem okozott nála.

Én nagyon mérges lettem. És nagyon rossz dolgokat kívántam.
Olyasmiket, hogy ezek soha nem lesznek jobb szülők, és hogy miért nem halnak már meg.

De akkor arra lettem figyelmes, hogy egy nagydarab férfi kiabál be.
Odamentem a kapuhoz, megnézni, ki az.
Egy nagydarab férfi volt, aki a szüleimet kereste, munkásokat keresett palántázáshoz.
Bementem szólni nekik, és ők elmentek vele.
Egyedül maradtam otthon.

Benéztem a szekrénybe, hogy esetleg találok-e kenyeret.
Szerencsére megmaradt tegnapról fél kenyér és vaj.
Úgyhogy megreggeliztem, de nagyon unatkoztam.
Bementem a spájzba, hátha találok még pornóújságot.
És találtam egy csomót. Leültem, és elkezdtem lapozgatni.
Nagyon felizgultam, annyi szopatós képet láttam.

De olyan ötletem támadt, hogy nem verem ki, csak izgatom magam, ameddig lehetséges.
Mikor már úgy voltam vele, hogy nem bírom tovább, akkor elraktam a farkam, és kimentem a spájzból.
Már délután 6 óra van, és anyuék csak most jöttek haza.
Hoztak kaját, és persze a fogadalmuknak ellentmondóan egy üveg pálinkát.
Kipakoltak, ettünk, ők pedig ittak.
Mikor berúgtak, elmentek aludni, de én már vártam, hogy verekedni fognak.
Biztosan elfáradtak, mert végig aludták az éjjelt.

Mert a munkakerülők, akik nincsenek hozzászokva a fizikai munkához, azok mindig így járnak.
Én nagyon nehezen aludtam el, állandóan a pornóújságban látottakon gondolkodtam.
Többször elkezdtem verni a farkam, de végül mindig megálljt parancsoltam magamnak.
Nagyon nehezen jött az álom a szememre, sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem találkozom még egy "Doki" szerű személlyel, aki csak úgy szórná nekem a pénzét.
De most nem lennék olyan hülye, hogy ne élvezném a szopást. Mást nem igazán tudtam elképzelni egy pasival, de ha szopni akar, és főleg ha fizet érte, akkor csak hadd szopjon.
Váljon egészségére!

Mielőtt még elaludtam volna, elhatároztam, hogy ha anyámék elmennek dolgozni, akkor kimegyek a faluba szerencsét próbálni, lehet, hogy sikerül valakit megdugnom. Még aztán megfordult pár dolog a fejemben, mielőtt elaludtam volna.