Többé nincs suli

Az otthoni iskola

Ma is korán keltem, mert tegnap hamar elaludtam. A nénikém még aludt, így csendesen kimentem a kazánházba, és felélénkítettem a tüzet. Majd visszamentem a házba, és lezuhanyoztam.
De nagyon sokat gondoltam az iskolára, ami már másnap lett volna esedékes.
Leültem, és csak tovább rágódtam a témán, de nem jött a megoldás.
Közben a néni is kisétált a konyhába. Kócos haja és mackós járása vicces volt. Majd álmos, rekedt hangon ezt mondta:

– Mi a baj? Miért búslakodsz?
– Tudok valamiben segíteni? – kérdezte kedvesen, és ásítozott közben.

– Ami azt illeti, lenne itt valami – válaszoltam.
– Nem akarok többé iskolába járni.
– Nincs valami ötleted? – kérdeztem reménykedve.

– Nos, nem ígérek semmit, de létezett régebben lehetőség az otthoni tanulásra.
– De időnként be kell menni a suliba vizsgázni.
– Amint kicsit javul az idő, bemegyek a városba, és utánajárok.
– Van egy remek orvos barátom, és ő majd kiállít neked egy igazolást egy tartósan fennálló betegségről. Nem sokára felhívom őt, és akkor itthon maradhatsz.
– Jó lesz így? – kérdezte mosolyogva.

Nagyon örültem ennek, hisz tudtam, hogy ha ő valamit elkezd intézni, annak mindig siker a vége.
Mondjon bárki bármit, a pénz nagy úr volt mindig a történelem során.
Majd megreggeliztünk, és ő megkért, hogy készítsek neki egy kávét, addig ő elszalad pisilni.

A földszinti mellékhelyiség csak pár méterre volt a konyhától. A falak nagyon vékonyak voltak, és hallottam, amint a néni majdnem egy percig folyamatosan pisil.
Gondoltam magamban: "Csak ezt ne!"
Most, hogy már ismertem a női test örömeit, még izgatóbb lett számomra ez a fajta örömszerzés.
És bizony! A pisijének hangja merevedést okozott nálam.

Miután a néni visszajött a konyhába, elvette a kávéját a konyhapultról, megköszönte, majd adott egy puszit az arcomra.
Én pedig, ahogy ültem, ő elment mellettem, az egyik kezemmel végigsimítottam a fenekét.
Amire a válasza ez volt:

– Te telhetetlen fiú! – mondta, és közben csábosan mosolygott. – Majd estére kitalálunk valamit! Addig bírd ki!

Gondolkodtam rajta, hogy elmondjam neki azt, amit szeretnék kipróbálni, de inkább nem tettem.
Miután befejeztük a reggelit, a néni telefonált az iskolába, hogy most egy jó ideig nem fogok bemenni, és szíveskedjenek a leckét postázni.
Majd felhívta az orvos barátját, és elmondta neki, mit szeretne tőle.
Természetesen gond nélkül kiállította a papírt, és még az iskolába is az orvos személyesen vitte be az igazolást.

Akkoriban senki nem vitatta, hogy ez mennyire törvényellenes, és nem is nyomozott volna ő ellen senki. Miután ezzel is megvolt, bement az irodájába, és egy könyvet hozott ki, és nekem adta azzal a céllal, hogy tanuljam meg a közlekedési szabályokat, ugyanis, ha elolvad a hó, megtanít vezetni.

Nagyon örültem neki. Mindig is szerettem volna autót vezetni. Nagyon érdekeltek a belsőégésű motorok és azok javítása. Amint a kezembe vettem a KRESZ-t tartalmazó könyvet, máris elmúlt a szex utáni sóvárgásom.
Elkezdettem lapozgatni, és nagyon érdekesnek találtam. Miközben én tanultam, a nő nekilátott ebédet főzni.
Tudta, hogy nagyon szeretem a knédlit édes káposztával és sült hússal, ezért ezt készítette el.

Mire elkészült az ebéd, elég sokat megtanultam a könyvből. Kicsit elfáradtam, és letettem a könyvet, mikor a néni szólt, hogy készen van az ebéd.
Majd együtt megebédeltünk, és kikérdezett a tanultakból. Hiba nélkül teljesítettem sok feladatot.
De már aznap nem tanultam, mert ebéd után sok dolgom akadt.

Elfogyott a felaprított tüzifa, és a maradékot fel kellett aprítanom, mert délutánra ígérték a következő szállítmányt. Miután ezzel kész voltam, a felaprított fát betalicskáztam a fatároló helyiségbe. Majd visszamentem a házba, miután elmentek a munkások, akik a fát hozták.
Kicsit átfagytam, ezért elmentem zuhanyozni. Majd a nénikém vacsorával kínált, ami sült szalonnából és friss, ropogós kenyérből állt.
Miután ettünk, segítettem neki elmosogatni és elpakolni. Ezt követően beprogramoztuk a riasztót, és bezártam az ajtókat.

Miután végeztem ezekkel a teendőkkel, megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve összebújni velem.
Igennel válaszolt, de őszintén szólva már nem igazán akartam.
Nem szerettem volna a nénikémmel többször lefeküdni, és már az előző együttlétet is megbántam.
Elkezdtem magamat hibáztatni azért, mert úgy éreztem, hogy kihasználom őt, és persze azért is, mert ezt nem szabad rokonoknak csinálni.

Így hát elé álltam, és megmondtam neki, hogy többé ilyet nem teszek vele, mert nem helyes.
Ő csak mosolygott, és azt mondta, hogy megérti és tiszteletben tartja a döntésemet.
Majd azt is hozzátette, reggel valami nagyon fontosat akar nekem mondani, ami majd gyökeresen megváltoztatja a véleményem.

Majd ezután elköszöntünk egymástól, és mindenki elment a saját szobájába.
Én még nem aludtam el rögtön, zenét hallgattam, és nem is gondoltam arra, hogy mit akar majd mondani nekem. Ugyanis küzdöttem a bűntudatommal, és szembe mentem az elhatározásaimnak. Pedig fogadalmat tettem, hogy soha nem fogok törődni senki érzelmeivel, és csak az én érdekeimet fogom szem előtt tartani.

De ezt most nem tudtam betartani.
Úgy éreztem, én vagyok az esetért a hibás. Kihasználtam a nő magányát, és a saját vágyaim szolgálatába állítottam őt.
Szörnyen haragudtam magamra ezért, és már letettem minden vele kapcsolatos dologról.
De ami másnap következett, arról álmodni se mertem volna!