Tűkön ülve

Az ünnepek vége

Elmúlt a karácsony.
Iskolába nem kellett mennem, szünetet kaptunk egészen január 8-ig. Otthon minden a régi, kivéve azt, hogy a nagynénivel a kapcsolatunk közvetlenebb lett.
De még szexelni mindig nem tudtunk, mert éppen menstruált.
Éppen a ciklusának az utolsó napján tartott.
Ebben az időszakban nem viselt szoknyát, mindig olyan hosszú pulóverrel takarta el a fenekét. Szerintem az esetleges vérszivárgást próbálta eltakarni. Ilyenkor hiába próbáltam őt rábeszélni egy kis maszturbálásra, de hallani se akart róla.
Azt mondta nekem, hogy bírjam ki ezt az egy napot, majd másnap lefekszik velem.

Próbáltam rábeszélni egy kis csókolózásra is, de azt mondta, hogy azt velem soha nem fogja csinálni.
Nem tudom, miért mondta ezt nekem, de tiszteletben tartottam minden döntését.
És izgatottan vártam a nap végét. Szinte másra nem is tudtam gondolni.

De a házimunkát mindenképpen el kellett végeznem. Odakint szörnyű hideg volt és szakadó hóesés, ami erős széllel társult.
A nagynéném nem akart kiengedni fát hasogatni, azt mondta, hogy majd fűtünk az elektromos radiátorokkal. Persze én nem akartam puhánynak látszani, meg amúgy is bírtam a hideget.
Elég sok fát aprítottam fel, majd a kazánt is begyújtottam, és a benti kandallót is beüzemeltem. Ezután következett a zuhany, ebédeltem, és bementem a szobámba játszani a számítógépen.

De bármit is csináltam, akkor is a másnap járt a fejemben. Mindig felizgultam, mikor eszembe jutott a nagynéni.
Játék közben álmos lettem, és elindultam az ágyamba, mikor ő bejött. Csak azért jött, hogy elmondja nekem a riasztó új kódját, amit minden hónapban szokott cserélni.
Én persze alsógatyában voltam, a farkam meg félkeményen oldalra volt helyezve.
Mikor meglátta, azt mondta nekem:

— Nagyon csábító farkad van! — Ne verd ki! — Holnap szépen benyomod nekem tövig.

Majd kiment a szobámból.
Nagyon nehezen aludtam el, ugyanis a másnapra gondoltam. Pontosabban arra kerestem a megoldást, hogy hogyan bírjam ki tovább. Nem szerettem volna hamar elélvezni, nem akartam a nagynéninek csalódást okozni. De már csak annak a gondolatától, hogy megdugom őt, majdnem elmentem.
Aztán elaludtam.

Másnap reggel a nagynéném ébresztett azzal, hogy a reggeli az asztalon, és a kazánt is elintézte, ő pedig egy kis időre beugrik a városba, és hoz valamit, aminek örülni fogok.
Én nem igazán fogtam fel, amit mond, mert még mindig a vele való szexre gondoltam.
Már éppen indult volna, mikor rákérdeztem:

— Ne haragudj, Néni! – de meg kell kérdeznem valamit.

— Nyugi! Vége! – válaszolta.
— Amint hazaérek, a tiéd vagyok. – de most már megyek. – Szia.

Nagyon örültem annak, amit mondott. Lementem és lezuhanyoztam, majd megreggeliztem. Aztán gondosan megborotválkoztam, és odalent is rendet vágtam. Majd belebújtam egy kényelmes rövidnadrágba, és leültem a nappaliba tévét nézni. De nem igazán találtam számomra érdekes műsort, így hát inkább beraktam a házimozi rendszerbe egy zenei CD-t.

Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha innék egy kicsit a Néni konyakjából, de végül lemondtam róla. Mert ahogy ránéztem az üvegre, azonnal kezdtek előjönni a rémes emlékek a családomról.
Nem szerettem volna elrontani a kedvemet, mert már így is sok emlék tört fel.

Láttam magam előtt a szüleim arcát, és újra éreztem azt a gyötrelmes kínt, ami egy életre beleégett a szívembe.
A fejemben megszólalt apám szidalmazó hangja, és anyám kisírt szemei tükröződődtek vissza az üvegasztal lapjáról.
Egy kis időre nagy szomorúság lett úrrá rajtam, majd átalakult erős dührohammá, amit azzal vezettem le, hogy ököllel a falat ütöttem. Mikor már nagyon fájt a kezem, leültem, és azon idegeskedtem, hogy miért gondolok még mindig rájuk.
De nem tudtam ezt magamnak megválaszolni. Aztán szépen lassan elmúlt az ideg belőlem, és ismét a Nénikémmel való bűnös viszonyról álmodoztam.

Néha úgy éreztem, nem helyes, amit teszünk. Azt is tudtam, hogy ha van Isten, akkor ezért meg fog büntetni mindkettőnket. De másrészről meg nem bírtam neki ellenállni. Akartam őt, bármi is legyen. Ha az ölembe hullott ez a lehetőség, miért is hagynám ki? Más is megtenné ugyanezt.
Ezek a gondolatok söpörtek végig az agyamon. Észre se vettem, mennyire leizzadtam az idegeskedéstől, csak mikor egy autó hangja megzavart a gondolkodásban.

Nem akartam, hogy a Néni ilyen izzadtan érjen hozzám, ezért gyorsan elmentem zuhanyozni.
Majd ruhát váltottam, és visszamentem a nappaliba, de a zenét kikapcsoltam, és elkezdtem újra tévét nézni.
De egyáltalán nem érdekelt a műsor, már tűkön ülve vártam a Nénikémet haza.
Persze nem tudott sietni az utak állapota miatt. Ugyanis mifelénk a közszolgálati járművek egyenesen a kőkorból származtak, amelyeket csak a rozsda tartott egyben.
Sajnos az adófizető emberek pénzéből csak a polgármester súlya gyarapodott, nem pedig a hókotró gépkocsipark.
Így hát csak késő délután ért haza.
De legalább épségben. Alig parkolt be a garázsba, elébe siettem, mert segíteni akartam neki behordani a csomagokat.
Majd leültünk a konyhába, és ittunk egy kávét, majd jócskán elkésve megebédeltünk. Aztán a Nénikém azt mondta, hogy elmegy zuhanyozni, és majd megmutatja, mit hozott nekem, és folytatjuk, amit tegnap elkezdtünk.