Viki meztelen

Meglestem Vikit

Aztán, mikor végeztem a községházán, Viki hazavezetett a faluba, én pedig onnan egyedül folytattam az utamat.

De bizony alig bírtam magammal, annyira felizgultam attól, hogy az arcom az ölében volt. Nagyon erős vágy tört rám, azon gondolkodtam, hogy elmegyek hozzá, és azt mondom neki: ha lefekszik velem, akkor megtarthatja a házat. De számoltam az esetleges következményekkel is.

Arra is gondoltam, hogy mi van akkor, ha nem tetszik neki az ajánlatom, és feljelent. Akkor biztosan intézetbe kerülök.

Érthető módon letettem az ötletről. De sehogy sem tudtam a gondolattól szabadulni. Akkor abban a pillanatban bármit megadtam volna azért, hogy szexeljen velem. Legjobban arra vágytam, hogy üljön az arcomra, lovagolja meg. Ennek a nőnek volt egy titokzatos kisugárzása, ami engem az őrületbe kergetett. Le akartam menni a faluba, mert látni akartam őt.

De kellett valamilyen indok, amiért odamegyek. Szemét módon kihasználtam azt, hogy Vikiéknek nincs mit enniük.

Amikor reggel lent jártam a faluban, hallottam, hogy az egyik gyerek azt mondta az anyjának, hogy nagyon éhes. De ő csendesen csak azt válaszolta, hogy majd holnap kerítenek valamit. Nekem ez kapóra jött, úgyhogy gyorsan kocsiba szálltam, és elindultam vásárolni. Elég nagy értékben sikerült élelmiszert vennem, volt köztük fagyasztott áru, édesség, tej, kenyér, vaj, tojás, kávé, cukor. Gyorsan bepakoltam a kocsiba, és indulás le a faluba.

Odakint szörnyű hideg volt, és erős szél is tombolt, de én annyira izgatott voltam, hogy a szélsőséges időjárás ellenére is izzadtam. Mintha tudtam volna, hogy valami történni fog.

Egy nagy változás, vagy nagy csalódás. Úgy éreztem, hogy bármi történjen is, nekem mennem kell. Látnom kell őt. Mikor odaértem, minden csendes volt, mint mindig. A közvilágítás sápadt fénye és az utca távolabbi részéből hallatszó kutyaugatás éppen olyan volt, mint gyermekkoromban. De most nem engedhettem meg magamnak, hogy szomorú legyek, vagy éppen ideges.

Gyorsan benyitottam a kiskaput, és elindultam be a házba. De egy pillanatra olyan furcsa nyugalmat kezdett árasztani az ablakon kiszűrődő gyertyafény, hogy az valami elmondhatatlan.

Benéztem a kis ablakon, de csak Norbertet láttam, ahogy egy könyvből olvas fel a gyerekeknek, akik már félig alszanak. Ez a furcsa csend, a mese és a régi kályhából a tűz pattogó hangja egyszerre volt ismerős és szomorú.

Egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy csak bekopogok, átadom az élelmiszert, majd elhúzok onnan a picsába. Ahogy kinyitottam a bejárati ajtót, Viki éppen fürdött egy régi kádban. És csak egy karnyújtásnyira állt előttem.

Olyan volt, mint egy álom. Gyönyörű hosszú szőke haja, a kőkemény mellek és a teljesen simára borotvált punci teljesen megbabonázott. És bizony azonnal kiszáradt a szám, a farkam felállt. Persze nem bámultam őt túl sokáig, mert ahogy beléptem, Viki egyik kezével a punciját, másikkal a melleit akarta takarni. Én meg elfordultam, majd bocsánatot kértem.

Gyorsan magára terített egy törölközőt, és azt mondta, hogy az ő hibája, mert nem zárta be az ajtót.

Mikor már mindkettőnknek kényes lett a helyzet, én azzal mentem, hogy jöjjenek és hordják be a kaját a csomagtartóból, mert sietek haza.

Persze nem siettem én sehova. De nem volt mit mondanom.

Amint ezt meghallották, a gyerekek azonnal kiugráltak az ágyból, és az apjukkal együtt nekiláttak behordani az élelmiszert. Viki pedig közelebb ült a kályhához, és úgy szárítkozott. Majd megköszönte nekem, hogy ilyen kedves vagyok, és bement a szobába felvenni a pizsamát.

Mikor készen voltak a pakolással, nekiálltak enni. Viki próbált engem szóval tartani, de látszott rajta, hogy nagyon éhes, de nem szeretne tiszteletlen lenni.

Szörnyen megsajnáltam szegényt. Elköszöntem, és hazamentem.