Viki ölében a fejem

Vikivel kettesben

Miután a farkam kemény lett Viki mellének látványától, gyorsan kimentem a házból, és azt mondtam nekik, hogy megyek kifizetni a büntetést. Alighogy kiértem az udvarra, egy rendőrautó hajtott el a ház előtt – pontosan abba az irányba, amerre mennem kellett volna. Visszamentem hát a házba.

Viki rögtön megkérdezte:

„Mi a baj? Talán elfelejtettél valamit?”

Nem volt más választásom, el kellett mondanom az igazat.

„Nincs semmi baj… csak tudod, nekem még nincs jogosítványom, mert 17 éves vagyok. Épp most ment el egy zsaru a ház előtt.”

Viki elmosolyodott, majd ezt mondta:

„Nyugodj meg, Robert! Ha akarod, átöltözöm, és én elmegyek veled. Pontosabban: én vezetek. Nekem van érvényes jogosítványom.”

Norbert is erősen érvelt mellette, hogy ne kockáztassak, hallgassak Viki ajánlatára. Végül beleegyeztem – de nem azért, mert vezessen, hanem azért, mert így kettesben lehettem vele.

Viki bement a másik szobába átöltözni. Utána egy lavórba vizet töltött, hogy megmosakodjon. Ami meglepett: nem sminkelt, nem rúzsozott. Magához vette a jogosítványát és a személyijét, majd kimentünk a kocsihoz.

Beszálltunk, én az anyósülésre. Utáltam ezt a helyet, nem szerettem utas lenni. Átadtam neki a kulcsokat, és vártam, hogy induljunk.

Viki azonban összezavarodott. Úgy nézett a műszerfalra, mintha repülőben ülne. Mosolyogva rám nézett, és ezt mondta:

„Ne haragudj… de én még ilyen kocsit nem vezettem. Segítesz?”

Rámosolyogtam:

„Nyugi, nem nagy dolog. Hamar rá fogsz jönni, meg fogod érezni.”

Közelebb hajoltam hozzá, és elmagyaráztam:

„Most indítsd be a motort.”

Amikor ez megvolt, folytattam:

„Ez is úgy működik, mint a többi kocsi: kézifék le, kuplung be, első sebességbe, és mehetünk.”

A háromliteres V6-os motor azonban nem akart neki engedelmeskedni. Többszöri próbálkozás után is lefulladt a kocsi. Viki már kezdett kényelmetlenül érezni magát, és mentegetőzött:

„Már nagyon régen nem vezettem… talán jobb lenne, ha Norbert vinne el téged.”

Erről hallani sem akartam. Megnyugtattam, hogy most sikerülni fog. Közben a kocsiban már nagyon meleg lett, Viki levette a kabátját. Nekem persze azonnal felállt, ahogy megláttam a dús melleit. Ő még nem vett észre semmit.

Újra beindította a motort. Azt mondtam neki:

„Nyomd ki a kuplungot, majd én segítek az indulásnál.”

Lehajoltam, hogy a kezemmel elérjem a bal lábát – de közben az arcom majdnem az ölébe került.

„Most indulhat” – mondtam, és a kezemmel finoman szabályoztam, hogy milyen gyorsan engedje fel a kuplungot.

Ez a módszer bevált, de Viki túl nagy gázt adott. A kerekek kipörögtek, én pedig arccal a puha hasára estem. Ő jót nevetett, én pedig még jobban felizgultam, ahogy hozzáértem.

Ezután már szépen elindultunk, és haladtunk a községháza felé.

Amikor odaértünk, már messziről láttam a rendőrautót parkolni. Akkor döbbentem rá, mennyire jó, hogy Viki velem van. Bementem, kifizettem, amit kellett – de az a szemét polgármester nem engedte, hogy a szüleim lakcímére jelentsem be Vikiéket.

A következő bejegyzésben elmesélem, hogy véletlenül rányitottam Vikire fürdés közben.

Tartsatok velem!