A leskelődő

Viki meglátogat

Üdvözlök mindenkit!

Biztosan észrevettétek, hogy az utóbbi időben nem írtam a blogra, mert sajnos beteg is voltam, és a munkám miatt szinte semmire nem maradt időm.

Na de itt vagyok, és folytatom a sztorit.

Amikor az este elmentem haza Vikiéktől, rögtön ágyba bújtam és elaludtam. Másnap kora reggel, úgy 7 óra tájban a kapucsengő zajára ébredtem.

Lementem a földszintre, és a kaputelefonon megkérdeztem, ki az. Nagy meglepetésemre Viki szólt bele, hogy ők azok, és beszélni szeretnének velem.

Igazat megvallva nagyon megörültem, és elfelejtettem, hogy csak az alsónadrág van rajtam, ami szépen megmutatja a reggeli merevedésemet.

Viki és a férje bejöttek a házba, de a nő amint észrevette az alsónadrágban oldalra helyezett szerszámot, azonnal elfordult, de azért jól megnézte magának, mert az arca tűzpiros lett.

Majd elnézést kértem, és gyorsan felszaladtam nadrágot venni magamra.

Mire visszamentem a nappaliba, ők már a kanapén ültek. Aztán következett a szokásos maszlag, majd végül elmondták, hogy miért is jöttek.

Azt akarták tudni, hogy a házban, amit tőlem bérelnek, mi történt az elektromos árammal, és hogy tudnánk-e nekik segíteni az intézkedésben.

De sajnos a dolog nem bizonyult olyan egyszerűnek, mint amilyennek hittem.

Ugyanis annak idején én nem hoztam el semmit a szüleim házából, és csak arra számíthattunk, hogy esetleg találunk valamilyen iratot, ami adatokkal rendelkezik a régi villanyóráról.

De ehhez nekem is le kellett mennem a faluba. Mondtam nekik, hogy várjanak egy kicsit, fölszaladok az emeletre, és átöltözöm.

De amint levettem magamról az alsógatyát, váratlanul Norbert lépett be a szobámba, és szemeit a farkamra szegezte, eljátszotta, hogy véletlenül jött be.

Tudtam, hogy hazudik, láttam rajta, hogy tetszik neki, amit lát. És a későbbiekben kiderült, hogy Norbi egy szubmisszív életre vágyik és gazdát keres.

Persze ez még jóval odébb történik meg.